André Kertész (1894-1985)
Torzulások (Distorsions)
A magyar származású André Kertészt mindig izgatták a vizuális
torzulások. Már korai képein – ilyen például A scherzóra táncoló Jenő
című – igyekezett megragadni a mozgó test szépségét, 1917-től kezdődően
pedig, amikor elkészítette a Víz alatti úszót, egyre intenzívebben
foglalkozott a fénytörés jelenségével. Párizsban kezdetben
ökörszemablakon keresztül fotózott, majd 1929-ben egy vidámparkban
felfedezte a torzító tükröket.
A Torzulásokat ezzel a technikával készítette a Querelle
főszerkesztőjének kérésére. A nagy hírű hetilap redakciójának vezetője
ugyanis olyan aktképeket rendelt tőle, amelyek megújítják a műfajt. A
sorozatból 12 darab jelent meg a lap 1933. március 2-i számában, óriási
sikerrel.
A korabeli kritika Picasso Nők tükörben című művével vetette össze a
fotókat, amelyeket Henry Moore Arp műveihez hasonlítottak. A képek
Querelle-béli sikerét követően Linhof-kamerával kétszáz lemezt
készített, mindvégig ragaszkodva a közvetlen felvételekhez, és nem
engedve teret semmiféle laboratóriumi manipulációnak, így új fejezetet
nyitott a fényképezés történetében.
Ez volt a másik kiállítás, amit tegnap megnéztem.
Megint meghajlok a Modem-et működtetők előtt. Imádom, hogy külön kis Modem-es papírtokot kapok, amiben az aktuális kiálítások szórólapjai vannak, imádom a nagya tereket, a megvilágítást, az eddigi kiállításokat, és a kisfilmeket , amiket a vetítőteremben nézegethetek. Színvonalasak a kiadott katalógusok is, egyszerűen :bestofall:
CSAKAMODEM
)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.